Baktalórántháza

A Közép-Nyírségben, Nyíregyházától északkeletre, 31 km távolságra található. Nevét Nyírbakta és Lórántháza egyesítéséből kapta 1931-ben. A területén feltárt artézi kútból 44 °C hőmérsékletű víz tör a felszínre, amit a városi fürdő hasznosít. A nyírségi erdőmaradványnak növénytanilag érdekes része a gyöngyvirágos védett Nagyerdő kocsányos tölgyei. A volt Dégenfeld-kastély parkjában egyedülálló fa ritkaságok tekinthetők meg. A település mellett található 1328 ha területű erdő egy része 341 ha természetvédelem alatt áll. A késő rézkortól kezdve lakott település, amit az itt talált leletek bizonyítanak. Bakta első fennmaradt írásos emléke, az 1271-ben keltezett V. István király adománylevele, melyben apja IV. Béla által 1261-ben kiadott egri püspökség birtokait megerősíti. Lórántháza eredeti neve Lidér vagy Litér volt. Ez magyar névadással alakult valmikor a X-XIII. században puszta személynévből. Névadója kétségkívül az a Litéri Tamás fia, Roland (magyarosítva: Lóránt), akit 1321. és 1360. között több oklevélben is említenek. Bakta 1847-től mezőváros. Legjelentősebb földesura gróf Dégenfeld Schomburg Imre 1848-49-ben Szabolcs vármegye főispánjaként jelentős szerepet vállalt a szabadságharcban. Mindkét település viszonylag gyors ütemben fejlődött. A XIX. század végén két-két vízi- és szélmalom működött. A földtulajdonos szeszgyárat, korszerű szarvasmarha és lovas istállókat építtetett, halastavat, méhészetet létesített. 1908-1912-es években összekötő kövesút épült Nyíregyháza - Vásárosnamény között, valamint észak-déli irányban Kisvárda – Nyírbátor között. Ennek következtében a térség kereskedelmi és iparközpontjává lépett elő. Római katolikus temploma az egyik legjelentősebb látnivaló. Építésére vonatkozó okleveles adat nem maradt fenn, de alaprajzi elrendezése és színes-mázas téglafalazata alapján a XIII. század második felére tehetjük, felszentelésére 1282-ben került sor. A XVI. század elején a templom hajóját nyugat felé megtoldották, tetőzetét a sekrestyével együtt megemelték. A XVIII. században került a bővített templom elé a zömök, kétszintes, ikerablakos torony. A ma álló görög katolikus templom 1842-ben épült késő barokk stílusban. A református templom a XVII. század elején épült. A templom nagyobbítására és a torony hozzáépítésére 1842-1844. között került sor. A XVII. század első harmadában (1618-1638. között) épült földszintes kastélyt az 1840-es években építette át egy egyemeletes klasszicista stílusúvá gróf Dégenfeld Imre. A könyvtárban helytörténeti gyűjtemény, az Erdészeti Igazgatási Központban erdészeti szakgyűjtemény tekinthető meg.